Emlősök

Annak ellenére, hogy az Érmelléken több védett terület is találkozik, e vidék emlősfaunája kevéssé ismert. Az utóbbi évszázadban az emberi tevékenységek nagymértékben megváltoztatták a területet, ami legjobban a nedves területek és a gyepek felszabdalódásában nyilvánul meg. Ennek hatása több emlősfajt is érintett, melyek közül egyesek kis is pusztultak a vidékről. A mezőgazdasági tevékenységek felerősödése és az utóbbi időben megjelenő monokultúrák egy újabb veszélyt jelentenek, elsősorban egyes, a mezőgazdasági területeken élő fajok állományai számára.
A 2013 során végzett tanulmányok 36 emlősfaj jelenlétét mutatták ki az Érmellék területén, amelyek közül 23 fajt terepi felmérések során jegyeztek fel. Az alábbiakban a terület jellegzetesebb fajait mutatjuk be. Talán a mezei pocok kivételével, az összes felsorolt faj fennmaradása az élőhelyére gyakorolt emberi tevékenységek hatásától függ, amelyek akár egyes populációk eltűnéséhez is vezethetnek. Emiatt az érmelléki fajok védelmét felelősségünkként kell kezelnünk.

A vidra (Lutra lutra)

a vizes élőhelyek jellegzetes ragadozója, az Érmelléken is közönséges, viszont védett faj. A felmért terület teljes egészén jelen van. Halevő fajként a halastavak környékén kártékony állatként tekintenek rá, így az emberi üldözés áldozatává válhat.

Az ürge (Spermophilus citellus)

a füves puszták legjellegzetesebb rágcsálója. Napjainkban még találkozhatunk vele néhány nagyobb, árvíztől védett érmelléki gyepen, amelyeket rendszerint legelőként hasznosítanak. A terület ürgeállományainak többsége már a múlt évszázadban eltűnt, a fennmaradt állományokat pedig az élőhelyek feldarabolódása, a legeltetés felhagyása és az emberi hatások veszélyeztetik. Az Érmelléken még vannak életképes ürgetelepek, viszont ezek fennmaradása a legelők megfelelő használatán múlik.

A hörcsög (Cricetus cricetus)

egykor nagyon gyakori faj volt, jelentős károkat okozva a mezőgazdaságban, mára azonban folyamatosan csökken a hörcsögpopuláció mérete. Az Érmelléken ritka fajnak tűnik, de mivel állományai időbeni ingadozásokat mutatnak, hosszabb időtartamú kutatások szükségesek a populációméret megbecsüléséhez illetve az érmelléki állományok természetvédelmi helyzetének megállapításhoz. A hörcsög számára nagy jelentőséggel bírnak a búzatáblák és a lucernaföldek, a parlagok és a földeket, utakat szegélyező mezsgyék pedig különösen fontosak a faj túlélésének biztosításához.

A mezei pocok (Microtus arvalis)

közönségesnek számít mezőgazdasági területeken és gyepeken, noha jelentős állományfluktuációkat mutat. Az Érmelléken is gyakori faj, állománysűrűségét lyukszámlálással valamint bagolyköpetek segítségével lehet megállapítani, hiszen több bagolyfaj, több nappali ragadozómadár és emlős fő táplálékát képezi.

A güzüegér (Mus spicilegus)

a pannon régió szántóföldi élőhelyeinek jellegzetes faja, amely viszont az Érmelléken ritka fajnak tűnik. Szántóföldeken és gyepeken készít güzühordásnak nevezett, földdel betemetett táplálékraktárakat, amelyek a faj jelenlétének legbiztosabb nyomai. A güzüegér populációja jelentős fluktuációkat mutat, amire a mezőgazdasági tevékenységek és az időjárási viszonyok is hatással vannak rá.